Emlékezz

Emlékezz, egy május éjszakára,
lombos fák alatt ligeti nászra.
A pacsirta dalolt nászindulót,
szellő lágyan súgott, vágy felzúgott.

Ott sétáltunk az árnyas fák alatt,
néztük folyóban játszó halakat.
Ibolya illatban fürdött a hold,
szégyenében felhőbe bújdosott.

Fénylő csillag úszott a víz tükrén,
hol csókod láza ajkamon égett.
Karodba omlott remegő testem,
tudtad, hogy hatalmad van felettem!

Május volt, tél után tavasz ébredt,
szerelem lángolt ligeti éjben.
Hullámzó folyó volt ölelésed,
hangtalan ritmusától tűz égett.

A vágy teljesült, ma emlék csupán,
pókháló lepte be folyó partját.
Felednéd-feledném?-nem lehet!
Múló emlék, melyben élni érdemes!

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/