Szergej Jeszenyin: Lelkem, az égből száműzött repülne földöntúli tájra... De szép, ha pőre fák között kicsap a zöld levélke lángja, s a röpködő kis tűz alatt ágak gyertyái olvadoznak, közöttük suttogás szalad - szava támadt a csillagoknak... Elolvastam kuszált jegyed, világ, és így jelöltél kínra, mint üstökös, ha szánt eget s tűzmását víztükörre írja. A ló is mindhiába csapja hátáról hold ezüstporát ... Ó, szemem, ha gyökér itatna téged is, mélyről, mint a fát! Rab Zsuzsa)        

     Donkó Sándor: Bohóc  Ez a krumpli nem az orrom, bár most az orromon hordom, farsang van, jó tréfa az, ha a zsűri rám szavaz. Bohóc vagyok én a bálon, a táncot is megpróbálom, ha nagy cipőm fenn akad, a publikum rám kacag...  A fődíj egy dobostorta, bohócnak való az volna, hogyha talán megnyerem, lisztes számmal elnyelem...