pihizést! Pussza Anikó

 

 

 

 

 

Vágytam rá Ködben táncol a hosszú éj, kanyargó út tűnik elém. Mely hulló könnyben lánggal ég, dermedt arcomon síró jég. A köd szitál, vártalak én, látni, hisz szívem érted ég! Szitáló álom ébredés, vágytam rá, s úgy fáj a vég! Ködben vígan táncoló éj, halvány csillag felettem néz. Aludj Kedvesem!-súgom én, szívem remeg, fázik szegény. Vár az otthon, kietlenség, szeretlek a köd sűrűjén. Szeretlek, fáj minden remény, nélküled az élet, mit ér? Nagy Erzsébet Szarvas /lizbet01/

 

 

 

 

Kanizsa József: Farsangi maszkabál Maszkabálba készül az utca, A talpalávalót Pőce Gyula húzza. Ringyes rongyos maskarák, Szalma, meg kukorica figurák, Fura táncuk fürgén ropták. Szólt a nóta táncolt a láb, Nevettük a

     Áprily Lajos A ragyogó madár Kerested erdőn, bérceken, fiatalságtól részegen. Álmodtad és tudtad, hogy él, különb madár a többinél: elorzott minden drága színt, smaragdot, türkizt és rubint, szikrázóbb, mint a gyurgyalag, begytollán bíboros szalag, a kékcsókánál kékje szebb, a jégmadárnál ékesebb. Véredben él, álmodban ég, egyetlenegy gyönyörüség. S míg mohón űzte két szemed, futott, futott az életed... S mikor fejedre hó szitál s szemed téveszti már a színt s a fényt nem bírja már s a szép már nem dédelgeti: egy suhogó hang meglegyint, s tapogató kezedre száll s káprázó tollát kelleti a ragyogó madár!