Nagy Szeder Erzsébet :

2010 vasárnap
***************
Ereszkedik a köd felhők alá,
magába rejti a nap sugarát.
Láthatatlanná teszi az utcát,
kopasz fa ága most meredten áll.

Télidő zúzza szét árva lombját,
s én nézem őt az ablakon át.
Zord a vidék, s oly hideg a táj,
a szívemben is meghalt már a nyár.

Hol vagytok ti, régi cimborák,
kacagva futottunk téli utcán.
Szántottuk a ködöt volt napsugár,
mert szívünkben égett a barátság.

Hol vagytok már, ti régi cimborák,
sírok közé a köd immár leszállt.
Az, ki él botladozva tovább áll,
sírhantokra szórva vörös rózsát.

Köröttem lebeg ezernyi emlék,
a köd mögött megbúvó sok-sok év.
Benne a fájdalom, s a remény,
boldog évek vídám nevetés.

Cimborák gyertek kell az ölelés!

Gyermeknek lenni újra és újra,
jeges köd mögé vídáman bújva.
S kacagni minden felnőtt búra,
mely szíveket tör újra és újra.

Hajam deres lett, vagy talán fehér,
festék fedi az idő szekerét.
Ködbe bámulok keresem multam,
elfutott, eltünt a szekér útja.

Nagy Erzsébet
/lizbet01/

Jó reggelt Ilcsikém, mentem hozzád a blogba, hogy tartalmas üzenetet írjak, de hiába, hát így visszajöttem ide. Jól ébredtem és kinéztem az ablakon, éppen a köd szállt le szigorúan. Toll és füzet akadt a kezembe, írni kezdtem, majd az eszembe jutott, hogy kaptam már szemrehányást, hogy mindig a múltról írok. Igen, mert azt hiszem egy bizonyos kor után már nem lehet a jövőt boncolgatni. Szerintem a tizenéves kor az álom világa, majd húszfelé és felett a tervezés kora, és azután vagy bejön, vagy nem, de amikor az első gyermekem megszületett vele együtt a stop tábla és a tervek álmok már megfakultak és csak az idő sodorja az éveket. Nem arról van szó, hogy megbánjuk a szülés és gyermeknevelés szépségét, hanem ez az életünk rendje és nem térhetünk ki Isten akarata, mit teljesíteni kell feledve az álmokat és terveket.. Tehát kérdem hatvan fölött miről írjak, nincs jövő, csak a múlt emlékei, mint valami végtelen film pereg előttem, Így történ ez reggel is ébredés után és a következő verset kreáltam. Te vagy az első akivel megosztom puszi.


Vadvirág fél
*************
Város szélén erdő mélyén,
házikóban Vadvirág él.
Béka dalol táncol az éj,
kurutty-kurutty, száguld a szél.
Zúg a határ, Vadvirág fél.

Szíve dobban a holdra néz,
sötét felhő úszik elé.
Vadvirág szemében könny ég.
Ki lesújtasz a bűnökért,
feléd üzen, kegyelmet kér!

Nézz rám, szívem teszem eléd!
Az évek ódon kerekén,
szilánkok hullnak szerteszét.
S a béka vígan zenél.
Kurutty-kurutty Vadvirág fél!

Nagy Erzsébet
Szarvas
/lizbet01/